Az az egy óra ott és akkor a minden

Babinnyó a 204. epizódban

Egy jó másfél hónapra eltűntünk, a 204. sufniból kiderül, hogy miért, de talán nem lesz olyan nehéz kitalálni a szövegkörnyezetből sem.

A toprongyos zencastr miatt ez az adás csak egy csenevész "harmadka" lett, beszéltünk kalandszobáról, évet értékeltünk, voltak tök jó rovatok, önjelölt tesztpilótáról is szót ejtettünk a Mercedes-gyárban, rawdogging, sorozatok és könyvek is fel-feltűntek a szokott módon, de ezeket ti most nem tudjátok meghallgatni – mi viszont ennek ellenére jól szórakoztunk. Az epizódból főleg gyerektémák és egy kis Harry Potter-főzőműsor maradt meg, de karácsonyra ennek is elégnek kell lennie, nem szabad elégedetlenkedni.

Milyen szülő szeretnék lenni?

Józsi remekül megfogalmazta (lásd alább), valami ilyesmit óhajtok én is elérni, nem mindig, nem is lehet mindig és folyamatosan, de ezekből az élményekből érdemes minél többet tudatosan összegereblyézni. Vagy legalábbis törekedni rá.

[…]

Amikor kiment a labda a pályáról és mentem érte, akkor vettem hirtelen észre: a két fiam ott várják a pályán, kipirult arccal, hogy apukájuk visszarúgja a labdát és menjen tovább a meccs.

Azaz engem.

Minden gyarlóságom ellenére én vagyok nekik az a személy, aki levitte őket focizni. Ők talán semmit nem látnak ebből az egészből még most, inkább csak szeretnek szaladgálni.

És ez az egész nem volt több ennél. Egy teljesen lapos és unalmas vasárnap, amikor lementem focizni a két gyerekkel. Mondhatom így is. És mondhatom úgy is: a fiaimmal.

Akik őszintén örültek annak, hogy az apjukkal játszhatnak. Én pedig őszintén örültem neki, hogy a két fiammal játszhatok. És akkor, abban a pillanatban nem volt háború, éhezés, halál, betegség, munka, kollégák, lakástörlesztő részletek, nem volt semmilyen háttérben levő aggodalom.

Csak a foci azzal a vacak labdával. Két kipirult arcú kicsi gyerek, akiknek az az egy óra ott és akkor a minden.

És, ha szabad ezt mondanom, nekem is.

Ha majd számot kell vetnem arról, mit értem el az életben, meg mit nem, akkor pontosan erre az egyszerű, unalmas, teljesen hétköznapi vasárnapra fogok emlékezni, ami senkinek nem jelent semmit az ég egy adta világon.

Forrás: Plastik média

Iratkozzatok fel rá is, szevasztok!