Későn érő állatok
Mama hotel
Sziasztok, újra itt a veretes tartalom kávé vagy reggeli mellé. A harmadik epizódban még nem feltétlen indokolt a “megszokott módon” kifejezés használata, de mégis valami ilyesmi a helyzet: személyes élményekkel kezdem a múlt hétről.
Ha már ajánlottuk a könyvhetet, magunk is kilátogattunk vasárnap a Vörösmarty térre, hogy körülnézzünk, s be is szerezzünk néhány kötetet. Rendkívül sokan vettek részt még az utolsó nap vége felé is a rendezvényen, az emberek csillogó szemmel vásárolták meg kedvenc írójuk új kötetét, vagy egy-egy régóta keresett kincset. A kiadók kedvezményekkel, csomagokkal, helyenként zsákbamacskával készültek, tudjátok, amikor úgy veszel meg könyvet átlátszatlan csomagolásban, hogy nem ismered, mi van benne ténylegesen. Az ügyesebbek persze ki tudják találni akár a hozzácsatolt, két tőmondatos leírásból is a tartalmat, de ehhez pontosan ismerni kell a kiadó portfólióját, köteteit, azok méreteit, vastagságukat. Előtte-utána barátokkal találkoztunk a város különböző pontjain, és a helyszínek között Bubival közlekedtünk, ami szerintem kifejezetten erre lett kitalálva. Nevetséges pénzért, havi 500 forintért lehet környezettudatosan, nem szennyezve, egészségesen közlekedni – már amennyire a szmogtól el tudunk vonatkoztatni.
Ha már környezettudatosság: Ausztriában élő barátainktól megtudtuk, hogy munkahelyükön rossz szemmel néznek rájuk a tervezett autóvásárlásuk miatt, különösen akkor, ha azt is megemlítik, hogy diesel meghajtású járgánytól sem feltétlen riadnának vissza. Ebből messzemenő következtetéseket korai lenne levonni, mindenesetre érződik, hogy elindul egy társadalmi nyomás annak érdekében, hogy odafigyeljünk a bolygóra, és még inkább arra, hogy tudatos fogyasztóvá váljunk. Nem hiszek abban, amit Gelencsér András próbál üzenni minden mindegy alapon – komoly probléma van valóban, de feltett kezekkel soha senki nem oldott még meg feladatokat. Az alábbi idézetben jelzett konkrét példa bemutatja a változás egy lehetséges szeletét, így ugyanis nem elromló eszközt veszel, hanem egy eszközön keresztül nyújtott szolgáltatást, és ez utóbbiért fizetsz.
Vannak jó kezdeményezések, de ezek sporadikusak. Például, hogy a cégek a termékek helyett inkább szolgáltatást adjanak el. Amszterdamban a Schipol repülőtér nem lámpákat vesz egy cégtől, hanem fényt. Azt mondja, ennyi és ennyi lument kérek, ennyit fizetek érte. Amint a cég oldja meg az izzócserét, érdekeltté válik abban, hogy hosszú élettartamú legyen az izzó, vagy javítható legyen a reflektor. Ha egy cég bérbe adja a mosógépet vagy a telefont, nem kell megvennem. Fizetek a szolgáltatásért, és nem az én gondom, ha elromlik; innentől a cég abban érdekelt, hogy az eszközök strapabírók és hosszú élettartamúak legyenek. Teljesen megfordulna a piac logikája. Most az az érdeke, hogy évente vegyél újat, akkor meg az lenne az érdeke, hogy húsz évig ne kelljen ránézni sem. […]
Ezzel kényszeríteni lehetne a gyártókat, hogy ne a tervezett elavuláson legyen a fókusz, hanem minél tovább kitartó eszközökön – hiszen ez éri meg nekik. Ha egy fizikai entitás 40 évig kiszolgál, akkor ahhoz 40 évig nem kell nyúlni. Piaci alapon motiválni, ez lehet egy járható út.
Mama hotel
Egyre tovább lakik a gyerek a szülőkkel, a fiatalok nem akarnak kirepülni a családi fészekből, mivel egyrészt kényelmes élet az, amikor anyuka-apuka ellát minket, másrészt pénzügyi okok is húzódhatnak a háttérben, pláne a jelenlegi gazdasági és lakhatási környezetben.
Az állatoknál is előfordul hasonló jelenség, amely a megszokáson alapul: Rebecca Gelernter lencsevégre kapott egy madarat (talán egy gémfajta lehet), amely köztudottan sokáig nem hagyja el a fészket, a fióka alulfejletten születik, és az ősök figyelmére, ellátására szorul. Felnőve, amikor fokozatosan már saját magának kellene gondoskodnia a táplálékról, de még nem egészen érti a világ működését, egészen vicces szituációk alakulhatnak ki:
Teljesen új értelmet nyert a “nem repül a szádba a sült galamb, dolgozz meg érte” kifejezés.
Hétfőtől csütörtökig tartó munka
A Telekom négy napos munkahetet tesztel, amely idehaza egyedülálló, ilyen nagy cég nem igazán foglalkozott a lehetőséggel korábban. Viszonylag sokat gondolkodtam a kérdésen az utóbbi időben, amellett, hogy a munkavállalók értelemszerűen szeretnének kevesebbet dolgozni, és több időt tölteni a családtagjaikkal, hobbijukkal foglalkozni, nagyon érdekesek a vállalati szempontok is. Miben bízhat a cég?
Gondolhatja azt, hogy a kevesebbet dolgozók motiváltabbak lesznek, több effektív értéket fognak termelni a maradék négy napon, ilyen módon az eddig elvégzett feladatok tetemes hányada, akár egésze is el lesz végezve kevesebb idő alatt. Esetleg az arányosabb work-life balance kreatívabb ötleteket és megoldásokat eredményezhet. A kollégák többet tudnak töltődni, nagyobb lesz az elkötelezettségük.
A fentiek mind benne lehetnek a döntésben, de miért épp most? Miért ebben a gazdasági környezetben? Nem hagyott nyugodni a kérdés, és összegeztem a helyzetet fejben: 12% fölötti inflációval futunk jelenleg, már 400 forint fölött jár az euró, és a piacon lasszóval kell fogni az embereket – nagyon nehéz precíz, hozzáértő, dolgozni és eredményeket elérni akaró kollégákat találni. Mindent egybevetve lehet, a Telekom is arra gondol, hogy nem emel inflációkövető módon (sem) béreket, cserébe egy napot teljesen elenged? A versenyszférában illene 12%-ot emelni az infláció miatt, ők viszont 20%-ot emelnek “órabérben” azzal, hogy heti egy nappal kevesebbet kell dolgozni. Ez 8% differencia (nem ilyen egyszerű a matek, de kerekítünk), amit viszont tényleg reálisan behozhat egy motiváltabb csapat amiatt, hogy heti 1 extra nap szabadsága van. Arról nem is beszélve, hogy óriási hype van körülötte, mindenki erről beszélt a médiában, a dolgozók felé pedig egy plusz odafigyelést jelenthet, illetve toborzás terén is a konkurencia elé kerülhetnek ezzel a lépéssel. Nehéz versenyezni ajánlatban azzal, hogy minden pénteked szabad.
Kíváncsian várom, hogy mi lesz a tesztbevezetés eredménye, és azok tükrében milyen konzekvenciákat szűr le a Telekom. 👀
Játék
A Blizzard háza táján az utóbbi időszakban morálisan megkérdőjelezhető dolgok történnek (mi is beszéltünk a CEO ügyeiről néhány adással korábban), de eddig a megjelenő szoftverek jellemzően megfeleltek egy alapvető minőségi és morális követelménynek. Az egy-két hete kiadott, mobilra és tabletre is publikált Diablo Immortal most már ezzel a tradícióval is szakít, mert ugyan nagyon kellemes élmény, hogy az eszközeink között folytatni tudjuk a játékmenetet, de mindenért (értsd: tényleg minden értelmes előrehaladásért) fizetni nem annyira kellemes. A Diablo korábbi három epizódján szocializálódott rajongótábornak torkán akadt a falat, amikor ez kiderült, így talán nem lepődünk meg annyira, hogy a játék minden idők legrosszabb, 0,2-es felhasználói értékelését zsebelte be Metacriticen.
Koccintsunk egy röviddel
Ha kínosan ügyelsz arra, hogy minden optimális legyen körülötted, nem csak a munkahelyi, de a családi folyamatokat is újra és újra módosítod, hogy gyorsabb és hatékonyabbak legyenek, akkor könnyen lehet, hogy számodra is okozott már ez a hozzáállás problémát. Ez a cikk (Toxic Productivity) segít abban, hogy mikor meddig érdemes elmenni, hol a határ, és miként lehet könnyebben venni ezeket a helyzeteket, urambocsá’ fejlődni ezen a téren.
Biztos előfordult már veletek is, hogy beírtatok egy szöveget vakon, nem nézve a képernyőt, és a végén derült ki, hogy a Caps Lock be volt kapcsolva, majd lehetett újraírni az egészet. Mostantól nem kell.
Sok startupnál COVID elejéhez közeli leépítési számok és értékek jelentek meg, mivel több befektető és inkubátor cég jelezte, hogy megszorítások várhatók, figyeljenek oda. A változásokat a Layoffs.fyi oldalon tételesen is lehet követni, bízva abban, hogy normalizálódik a piac (jelentsen ez bármit).
Elég volt a telefonnyomkodásból és az értelmetlen közösségi média pötyögtetésből – a one sec alkalmazás segít letenni a szert.
Tegnap végleg meghalt az Internet Explorer, lejárt az utolsó utáni támogatás is rá, frontend fejlesztők örömünnepe mostantól a június 15.
Kedden rommá vertük Angliát Wolverhamptonban (0-4), nem értem, mi történik, de vezetjük a Nemzetek Ligája 3. csoportját 7 ponttal, most figyelj, Németország, Olaszország és Anglia előtt. 👏
Mit csináljunk hétvégén?
Péntek este és éjjel a Városligetben lehet mocorogni, a Mozgás Éjszakája 2022. 25 sportággal vár minden érdeklődőt.
Főzdefeszt lesz ugyanott, a sport után (másnap) megérdemel mindenki egy jó kis kézműves sört, vagy egy szaftos limonádét.
Budakeszin szombat este 21:00-kor a Vad Fruttik koncertet kár kihagyni. (IV. Budakörnyéki Sörfesztivál)
Vasárnap este 18:00-tól vetítik a Bem Moziban a Római vakációt Audrey Hepburnnel, 1500 forintért lehet beülni (jegyek).
Sufni
A 128. epizódban a helyes alvásformátumokat keressük, öregek vagyunk, emiatt reumatológushoz kell mennünk. Sokat lamentálunk az oktatásról, kitaláljuk, hogy minden miértre válaszolni kell-e, miközben az előző hírlevélben is olvasható Accenture-metaverzumot járjuk körbe. Szó esik még az A légikísérő c. filmről, fertőtlenítésről antibakteriális szerek helyett probiotikummal, Business és IT Fest-ről, A Tinder-csalóról, valamint a Rollercoaster Tycoon 1-2-ről. Chris Sawyer nagy király, 99%-ban assembly-ben írta, nyugi, elmondjuk azt is, hogy mi az.
Jövő héten jövünk, szevasztok!